My team

Nem igazán ismerjük egymást, sose mozogtunk egy körben, de most veled meg a bátyáddal együtt kellett magunk mögött hagynunk Rómát, és idejönni a New Yorki intézetbe. Vidám vagy, mindig pörögsz ezzel is az agyunkra menve, de bízom benne, sikerül majd egy csapatot alkotnunk.

A nővérem vagy, s bár a családból is kitagadtak, csak mert beleszerettél egy tündérbe, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rád. Nem tudom, merre jársz, vagyis mostanáig nem tudtam, de remélem, itt a Nagy Almában összefutunk. Amire elég nagy az esély, lévén hallottad, hogy drága ikred, milyen lépésre szánta el magát.

Te aztán értesz ahhoz, hogy keveredj bajba. Pippa után te is megtagadtad a Klávét, és mindent, amiben a családunk hitt, de arról még csak álmodni se mertünk volna, hogy Valentine oldalára állsz. Na, mi lesz bátyó? Megjön idővel az eszed, vagy, ha elérkezik az elkerülhetetlen egymás ellen harcolunk majd?

Noha úgy volt, négyen kelünk útra, csak háromra csökkent kis csapatunk száma. Azonban az intézet vezetője biztosított arról, hogy meglesz a negyedik tag... személyedben. Már az Intézetben voltál, mire mi megérkeztünk, és első pillanattól kezdve megvolt az ellenszenv kettőnk között, lévén ugyanolyan ambíciókkal vagy megáldva, mint én, és nehezen adod ki a kezeid közül a vezetést. Viszont az a bizonyos vonzalom is megvan kettőnk között, ami nem hagyja, hogy komolyabb kárt tegyünk a másikban, hiába olyan hatalmas a kényszer sokszor. A kérdés már csak az, hogy melyikünk tör meg előbb, és enged ennek a hülyeségnek...